Spenótos fetás penne/spagetti/fusilli

Egyik délután az oviban Lóci végre azzal fogadott, hogy spenótot evett. Tette azt ő már vagy két éves koráig, de azután nem volt hajlandó megenni a szerintem nagyon sokoldalú és finom levelest. Ennek annyira megörültem, hogy esti vacsorakészítés közben is ezen örvendeztem magamban. Lóci ezt meghallva azért megjegyezte: jó, jó, de vacsorára azért ne azt főzz!
Néhány hét után pihentetve a dolgot végül megint vettem spenótot, és rég elfeledett tésztaétel látott napvilágot. Ráadásul pont a nőklapja konyhájában olvastam a szinte megszólalásig ugyanazt a receptet, amit magam is készítettem annakelőtte. Tehát:

4-5 dl tejszínbe szerecsendiót reszelünk, és melegíteni kezdjük. Belemorzsolunk 30 dkg feta sajtot, és beledobunk egy nagy halom spenótot. Fogalmam sincs, mennyit, saccra. Ha friss zöldséget használunk, azt jól mossuk meg, melegítés hatására töredékére fog összeesni. Mirelit változatnál előtte olvasszuk ki és csöpögtessük le. Ha kell, sózzuk, bár a feta megteszi ezt helyettünk.
Főzzünk egy csomag szeretett tésztánkat, és eztán kétféleképpen is eljárhatunk: A kifőtt tésztát tűzálló tálba téve nyakon öntjük a tejszínes cuccal, tetejére mozzarellát vagy parmezánt reszelünk, és sütjük, míg a tetején megbarnul a sajt. Vagy - ahogy tegnap én is tettem: Sütés nélkül tálalom ugyanúgy. Lócinak is ízlett, bár félek nem cserélné el a csokiadagját spenótra.