Ünnepi kalács

hétköznapi délutánokra, hétvégi reggelekre.

120ml tejben, egy csiptet cukorral felfuttatunk 5 dkg élesztőt, majd 375g liszttel, 50g vajjal, 40g finomítatlan cukorral, 2 tojással mindezt alaposan összegyúrva kelt tésztát készítünk. Ha egy óra alatt kétszeresére kelt, ismét átgyúrjuk, és hozzá keverünk 10dkg összevágott aszalt gyümölcsöt és magvakat (mogyorót, mandulát stb.) Sütőformába téve újra kelesztjük, majd a tetejét felvert tojással megkenjük. 200 fokon fél órát sütjük.

Én kenyérsütőben készítettem, ebben egyszerűbb dagasztani és keleszteni, a második kelesztéshez már a sütőformába tettem a masszát.

Nem túl édes, ezért én nagyon szeretem, ha lekvárt vagy kakaót szeretnénk kísérőül, nem kapunk szénhidrát mérgezést. Egyszerűen vajjal is finom, és aki végképp cukorfüggő, növelheti a mennyiséget a tésztában.

Camembert leveles tésztában

Valamelyik magazinban olvastam hasonló receptet, én ketchup nélkül készítettem el:
Kiolvasztott leveles tészta felét is elfeleztem, az egyik negyedet nagyobb, a másikat kicsit kisebb négyzet alakúra nyújtottam. Sütőpapírra fektettem a kisebb darabot, rátettem egy karika camembert sajtot (250g), majd betakartam a nagyobb darabbal. A széleket összedolgoztam és megkentem tojássárgájával, megszúrkodtam. Sütőben 10 percig 200 majd 20 percig 180 fokos sütöttem. Rozmaringos sült krumplival és áfonya lekvárral tálaltam.

Gumicukor

Ez egy Stahl Judit recept, és oly sok mindenkinek elmeséltem, milyen finom, hogy már ciki, amiért ennyit várat magára a közzététel.
A gyerekek imádják a gumicukrot, én meg utálom a tartósítót, színezéket meg minden nem ételbe illő dolgot. A végeredmény ízében sem emlékeztet a bolti névrokonára, viszont nagyon friss és finom.

60 dkg málnát szitán átpasszírozunk, kb 3 dl sűrű levet kapunk. Ehhez adunk 15 dkg mézet, és 4 dkg zselatint. Ezt összefőzzük, és olajjal kikent szilikonos jégkocka formákba öntjük. Hűtőben dermesztjük.
Én ott változtattam, hogy nem főzőzselatint, hanem zseléfixet használtam, főleg mert ez volt itthon, és úgy gondoltam, főzés nélkül több értékes anyag marad a gyümölcsben. Így nem szilárdult meg eléggé, felengedés után kiskanállal kell enni, de így is mennyei finom málnaíz.
Legközelebb betartom az utasításokat.

Spagetti

Pár napja jöttem rá, hogy én, ádáz anya, eddig megfosztottam gyermekeimet a spagettievés gyönyöreitől. Főleg fusillit használtam, mert az olyan könnyű kanállal és villával is enni, ha spagettit főztem, rövid darabkákra törtem, hogy könnyen megegyék. Aztán egyik nap közösen láttunk egy műsort a világ ételeiről, amelyben a kínaiak két pálca közé fogták a hosszú tésztát, belemártották a szószba, a végét a szájukba illesztették, és akkor voltak udvariasak, ha minél nagyobb zajjal szívták magukba a cuccot. Az olaszok meg feltekerték persze, de nem kanállal és villával, csak villával. Persze a gyerekeim ezután spagettit kértek vacsorára.

Míg forrt a víz, kiszaladtam a kertbe két méteresnél is magasabbra nőtt koktélparadicsomainkat leszüretelni - naponta egy jó maréknyi terem, alig győzzük -, gyűjtöttem bazsalikomot. Fokhagymát, paradicsomot, bazsalikomot olíva olajon egy-két percig pirítottam. Tettem a tészta vizébe tengernyi sót, hogy pont annyira sós legyen, mint a tenger, és belehajítottam a spagettit. Eközben észrevettem a konyhapulton egy bontott csomag kesudiót, durvára törve azt is a mártáshoz tettem. Sóztam, borsoztam, belelódítottam a tésztát, és tálaláskor parmezánt reszeltem rá. Tényleg csak addig tartott, míg kifőtt a tészta, friss volt és üde, és a hozzávalók tényleg mindig vannak otthon. Lizi a villára tekeréssel próbálkozott, Lóci pedig kézzel esett neki a hosszú szálaknak. Végül Lizi is kézzel segített, középen elharapták, beszívták, fentről a szájukba eresztették, szóval nem illő módon bántak a tésztával, de nagyon jól éreztük magunkat.

Zöldbab főzelék

Anyósom olyan finomat csinál, hogy sokáig nem szántam rá magam a főzésére, hanem telefonon finoman indukáltam, hogy ilyent ennék. De végül is nekem miért is nem sikerülne! Finom lett!
Egy zacskó jófajta mirelit zöldbabot fokhagymával és hagymával - ezeket egészben hagyva - feltettem főni annyi vízben, hogy majdnem ellepje. Só kellett volna csak bele, de én csaltam, és eldugtam a mélyére egy bio zöldségleves kockát is (psszt!). Kipróbálom legközelebb egy-két egészben belefőzött sárgarépával és egy csokor petrezselyemmel.
Mikor a bab megfőtt, kiszedtem belőle a hagymákat, lisztet tejföllel kikevertem kevés bablével együtt, és a főzelékhez adtam. Nem szoktam pirospaprikásan csinálni, de most tettem bele.

Epres süti

Az eperszezon beköszöntével könnyű és gyümölcsös édességet kerestem a neten. Találtam is egy fogamra valót, és még szerencse, hogy nem most sütök életemben először, mert bizony kifogott volna rajtam a sok homályos megfogalmazás. Előkaptam hozzá:
3 tojást
20 dkg porcukrot - legközelebb kevesebbet tennék bele
13 dkg darás lisztet - vagyis öntöttem némi búzadarát a liszthez
6 dkg vajat
epret - akármennyit

Keverőgépbe tettem a tojássárgáját a cukorral, és 15 percig habosra kevertem. Vagyis vártam, amíg keveredik. Hozzáadtam a lisztet és a vajat, még tíz percet kevertettem. Közben egy másik edényben felvertem a tojásfehérjét kemény habbá. Próbáltam óvatosan összekeverni a két masszát, bár az első olyan kemény a tojáshabhoz képest, hogy nem tudom, mennyi levegőt sikerült megmentenem. A recept szerint a tetejére kéne tenni az epret, de én belekevertem, és hagytam a tetejére is néhány darabot. Kikent tepsiben közepes hőfokon egy óra múlva sült meg. Legközelebb kevesebb cukorral és laposabb edényben sütöm.

Baklava

Megszereztem PNK-tól a legtutibb Baklava receptet, mielőtt levédeti. A hétfői buliba sajna túl keveset hozott. Süssétek, mert jobb, mint az eredeti!
PNK csak utólag vallotta be, hogy a mézes cucc rétestésztára kenése könnyeket csalt a szemébe, de nem azért, mintha csipős lett volna, hanem mert oly nehéz kenni.

Hozzávalók:
• 30 db réteslap
• 15-20 dkg Rama margarin
• kb. 40 dkg darált dió
• 10 dkg cukor
• 15-20 dkg méz

Sziruphoz:
• 1 citrom (vagy ennek megfelelő mennyiségű citromlé)
• 10 dkg méz

Elkészítés:
A mézet felmelegítjük, hozzáadjuk a cukrot, és állandóan kevergetve felolvasztjuk. Beletesszük a diót, és jól összekeverjük.
Nagy tepsit, - lehetőleg akkorát amelybe a réteslapok beleférnek, - kikenünk olvasztott margarinnal.
Ráterítünk két réteslapot megkenjük olvasztott margarinnal, ismét két réteslap következik margarinnal megkenve, s ezt ismételjük 10 lapig. Ezt megkenjük a töltelék felével, majd kettesével váltogatva ismét 10 réteslap következik, rákenjük a töltelék másik felét, végül betakarjuk a maradék 10 réteslappal, kettesével váltogatva, margarinnal kenegetve. A tetejét bőven megkenjük margarinnal.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A sütemény tetejét éles késsel bevágjuk olyan formára, ahogy szeletelni szeretnénk (sztem a rombusz a legjobb), de nem vágjuk át az aljáig. A sütőben kb. 20 perc alatt (nekem 25-30 perc), aranysárgára sütjük.
Amíg a tészta sül, elkészítjük a szirupot: kicsavarjuk a citrom levét, felöntjük 2-3 dl vízzel, hozzáadjuk a mézet, összekeverjük, és felforraljuk. Amikor elkészült a sütemény, a vágásokat teljesen átvágjuk a tészta aljáig, a forró sziruppal meglocsoljuk. (A tepsi és a réteslap méretétől függően nem biztos, hogy az egész lötyit rá kell locsolni. A lényeg, hogy jusson mindenhova, csorogjon le az aljáig, de ne áztassuk ronggyá)
A tepsiben hagyjuk kihűlni.

Az eredeti receptben szerepel még 1 kávéskanál őrölt fahéj, amit a töltelékbe kell belekeverni. Én ezt ki szoktam hagyni, de az infót nem hallgatom el ;)

Azonkívül szintén egy variáció, ha a töltelékbe kókuszreszeléket keversz, vagy a tetejét szórod meg vele vastagon.