Spenótos frittata

A recepte most olvastam Dolce Vita gyűjteményében, és alig várom, hogy este megvalósítsam. Csak azt nem tudom, kifogyott-e a hétvégén a spenót a hűtőből, vagy van még. Itt az eredeti írás:

A Nők Lapja Konyha szeptemberi számából. Langyosan a legfinomabb, balzsamecetes zöldsalátával együk. Ha hűtőbe kerül kifagy a lelke, ne hűtsük!

Hozzávalók: 20 dkg spagetti, 6 tojás, 30 dkg spenót, 10 dkg parmezán, 10 dkg füstölt sajt, 3 gerezd fokhagyma, só, bors, olívaolaj1. Olívaolajon a felaprított fokhagymával fonnyasszuk meg a spenótot, sózzuk, borsozzuk2. Lobogó sós vízben főzzük al dentére a tésztát, szűrjük le3. Verjük fel a tojásokat, keverjük hozzá a reszelt sajtokat, sózzuk, borsozzuk, keverjük el a tésztával4. Hőálló tálban vagy szilikonos formában 200 fokon 15-21 percig süssük

Pulykapástétom

Számomra a pástétom kenhető állagú ételt jelent, de ezek szerint rosszul tudom. Végül is mindegy, az itt következő húsétel kenyérre és főzelékre egyaránt bevált feltétként. Mivel felvágottakat nem veszünk, ez egy újabb darab a hűtőben, amiben nincs tartósító és adalékok, és változatossá tehetjük vele a vacsorákat vagy a szendvicseket.

Fék kg darált pulykahús, 2 ek olívaolaj, 4 szelet szalonna, 1 hagyma, 1 csésze zsemlemorzsa, 1 tojás, 1 citrom héja és leve, 1 ek mustár.

A finomra vágott hagymát és szalonnát megdinszteljük, a többi hozzávalóval összekeverjük és kibélelt őzgerinc formában 200 fokon sütjük 45-50 percig.

Dagasztás nélüli kenyér

Na ezt még az antitálentumok is meg tudják sütni,az eredmény pedig minden várakozásomat felülmúlta.
Tettem bele lenmagot is, és a harmadát teljes kiőrlésű liszttel csináltam. Ha beválik, érdemes egyszerre három-négy darabot sütni, és mélyhűtőbe tenni a felesleget. Egyszerűen ide másolom a forrást:


egy 2,4 dl űrtartalmú csésze (vagy egy cup-evőkanál-teáskanál mérőkészlet)

3 csésze finomliszt (a harmada minden változtatás nélkül lehet teljes kiőrlésű liszt)
*
1 1/4 tk só
*
1/8 kocka friss vagy 1/4 tk porélesztő
*
szűk 1,5 csésze víz (nyáron hideg, télen langyos)

Ez a harmadik (sikeres) kísérletem, úgyhogy most már gyakorlottan tettem a dolgomat. A hozzávalókat egy legalább 3,5 literes tálban kézzel összekutyuljuk (nem kell dagasztani, csak éppen, hogy elegyíteni), lefedjük, és szobahőmérsékleten legalább 12 órán át hagyjuk állni. Az enyém most csak 11 órát pihent, de a hőség miatt gyönyörűen áterjedt; sűrű kovászszerűségnek kell kinéznie. Aztán erősen lisztezett felületre borítjuk (a nagyobb szemcseméret miatt jobb a rétesliszt), és a négy szélét megpróbáljuk egymásra hajtani. Ha sikerül, a massza tetejét belisztezzük, és az egészet egy alaposan belisztezett folpackra borítjuk (így a hajtott fele kerül alulra), a tetejét ismét belisztezzük. Én kereszt alakban lefektettem két folpackdarabot, erre került hajtott felével lefelé a tészta, majd a kereszt két szárát felhajtottam. Az egészet konyharuhával letakarjuk, és két órán át pihentetjük.

Felfűtjük a sütőt a lehető legforróbbra (nálam 250 fok plusz légkeverés), és felhevítünk benne egy kisebb fajta öntöttvas lábast vagy pyrex edényt. A folpackról belefordítjuk a tésztát, és a kenyeret 30 percig lefedve, aztán 20 percig fedetlenül sütjük, végig maximális hőfokon. Többek zománcos lábasban vagy jénaiban készítették, nekem viszont az egyetlen méretes formám egy szélesebb fajta, szilikonos kenyérforma (ezt értelemszerűen nem melegítettem elő, viszont átforrósítottam a sütőben egy zománctepsit, és arra emeltem rá a formát), amit alufóliával fedtem le. Nekem fedetlenül is 30 percig sült (a 20 perces tűpróbánál még ragadt a belseje). Csak teljes kihűlés után szeleteljük, a legjobb még aznap, frissen.

A héja ropogós, de nem kőkemény, a bélzete szokatlanul fényes, de nem nedves, nagy erjedési lyukakkal. Olyan, akár a békebeli fehér kenyerek, amelyek csücskét még melegen elrágcsáltuk a boltból hazafelé menet.

Ünnepi kalács

hétköznapi délutánokra, hétvégi reggelekre.

120ml tejben, egy csiptet cukorral felfuttatunk 5 dkg élesztőt, majd 375g liszttel, 50g vajjal, 40g finomítatlan cukorral, 2 tojással mindezt alaposan összegyúrva kelt tésztát készítünk. Ha egy óra alatt kétszeresére kelt, ismét átgyúrjuk, és hozzá keverünk 10dkg összevágott aszalt gyümölcsöt és magvakat (mogyorót, mandulát stb.) Sütőformába téve újra kelesztjük, majd a tetejét felvert tojással megkenjük. 200 fokon fél órát sütjük.

Én kenyérsütőben készítettem, ebben egyszerűbb dagasztani és keleszteni, a második kelesztéshez már a sütőformába tettem a masszát.

Nem túl édes, ezért én nagyon szeretem, ha lekvárt vagy kakaót szeretnénk kísérőül, nem kapunk szénhidrát mérgezést. Egyszerűen vajjal is finom, és aki végképp cukorfüggő, növelheti a mennyiséget a tésztában.

Camembert leveles tésztában

Valamelyik magazinban olvastam hasonló receptet, én ketchup nélkül készítettem el:
Kiolvasztott leveles tészta felét is elfeleztem, az egyik negyedet nagyobb, a másikat kicsit kisebb négyzet alakúra nyújtottam. Sütőpapírra fektettem a kisebb darabot, rátettem egy karika camembert sajtot (250g), majd betakartam a nagyobb darabbal. A széleket összedolgoztam és megkentem tojássárgájával, megszúrkodtam. Sütőben 10 percig 200 majd 20 percig 180 fokos sütöttem. Rozmaringos sült krumplival és áfonya lekvárral tálaltam.

Gumicukor

Ez egy Stahl Judit recept, és oly sok mindenkinek elmeséltem, milyen finom, hogy már ciki, amiért ennyit várat magára a közzététel.
A gyerekek imádják a gumicukrot, én meg utálom a tartósítót, színezéket meg minden nem ételbe illő dolgot. A végeredmény ízében sem emlékeztet a bolti névrokonára, viszont nagyon friss és finom.

60 dkg málnát szitán átpasszírozunk, kb 3 dl sűrű levet kapunk. Ehhez adunk 15 dkg mézet, és 4 dkg zselatint. Ezt összefőzzük, és olajjal kikent szilikonos jégkocka formákba öntjük. Hűtőben dermesztjük.
Én ott változtattam, hogy nem főzőzselatint, hanem zseléfixet használtam, főleg mert ez volt itthon, és úgy gondoltam, főzés nélkül több értékes anyag marad a gyümölcsben. Így nem szilárdult meg eléggé, felengedés után kiskanállal kell enni, de így is mennyei finom málnaíz.
Legközelebb betartom az utasításokat.

Spagetti

Pár napja jöttem rá, hogy én, ádáz anya, eddig megfosztottam gyermekeimet a spagettievés gyönyöreitől. Főleg fusillit használtam, mert az olyan könnyű kanállal és villával is enni, ha spagettit főztem, rövid darabkákra törtem, hogy könnyen megegyék. Aztán egyik nap közösen láttunk egy műsort a világ ételeiről, amelyben a kínaiak két pálca közé fogták a hosszú tésztát, belemártották a szószba, a végét a szájukba illesztették, és akkor voltak udvariasak, ha minél nagyobb zajjal szívták magukba a cuccot. Az olaszok meg feltekerték persze, de nem kanállal és villával, csak villával. Persze a gyerekeim ezután spagettit kértek vacsorára.

Míg forrt a víz, kiszaladtam a kertbe két méteresnél is magasabbra nőtt koktélparadicsomainkat leszüretelni - naponta egy jó maréknyi terem, alig győzzük -, gyűjtöttem bazsalikomot. Fokhagymát, paradicsomot, bazsalikomot olíva olajon egy-két percig pirítottam. Tettem a tészta vizébe tengernyi sót, hogy pont annyira sós legyen, mint a tenger, és belehajítottam a spagettit. Eközben észrevettem a konyhapulton egy bontott csomag kesudiót, durvára törve azt is a mártáshoz tettem. Sóztam, borsoztam, belelódítottam a tésztát, és tálaláskor parmezánt reszeltem rá. Tényleg csak addig tartott, míg kifőtt a tészta, friss volt és üde, és a hozzávalók tényleg mindig vannak otthon. Lizi a villára tekeréssel próbálkozott, Lóci pedig kézzel esett neki a hosszú szálaknak. Végül Lizi is kézzel segített, középen elharapták, beszívták, fentről a szájukba eresztették, szóval nem illő módon bántak a tésztával, de nagyon jól éreztük magunkat.