Húsleves a la Anyu

Ezzel a címmel szerepel az étel abban a noteszomban, melyet évek óta magamnál hordok, és legalább tíz éve feljegyeztem, hogy bárhol és bármikor reprodukálhassam. Akkoriban még nem én készítettem el, csak asztalhoz ülve élveztem az ízeket, az elmúlt években viszont már nincs, ki megfőzze nekem, hát magad uram...
Mióta apukámtól kuktát kaptam ajándékba, a receptnek két verziója is van. Egy normál fazekas, és egy - mily meglepő - kuktában főtt. Bármelyikhez is folyamodom, a család minden tagja addig eszi, amíg az utolsó csepp is elfogy, és bizony egyszerre sok-sok liternyit főzök.
Örülnék, ha ez a recept sok generáción keresztül fennmaradna, és ha majd én már nem főzöm, Lizi készítené el újra és újra.

Hozzávalók: Leveshús ízlés szerint, (anyukám a marhalábszárat szerette, én szívesen keverem bele a szárnyasokat is, legutóbb libanyak és szárnytő került bele, úgy a finom, ha főzünk belel csontot is), 1 fej vöröshagyma megpucolva, egészben, fokhagyma számolatlanul, sárgarépa, fehérrépa, zellerdarab, kelbimbó, vagy más káposztaféle, 1 hámozott krumpli, 1 zöldpaprika egészben, Fűszerek: őrölt gyömbér, egész fekete bors ( ezt teatojásban szoktuk beletenni, így nem kell a végén horgászni), só vagy vegeta, vagy mindkettő, kurkuma, frissen őrölt szerecsendió.

Ha nem kuktában főzöm, akkor először a húsokat hideg vízben felteszem a tűzre, és ha egyszer felforrt, leszedem a habját. Habtalanítás után belezúdítom az összes hozzávalót, és forrás után a legkisebb lángon órákig bugyogtatva főzöm. Nem szabad lobogjon! Csak néha tűnhet fel egy-egy kósza buborék a nedű felszínén. Ha elment evvel az egész délután, úgy négy óra, lezárom, másnap leszűröm, és hallgatom, ahogy a gyerekek leistenizik, miközben csöpög az állukon, ahogy a hozzá adott tésztát beszippantják, vagy cuppogva szopogatják le a csontról a húst.

Kukában mindent egyszerre beleteszek, forrás után fél órát főzöm, és a világért ki nem nyitom egészen addig, míg biztosan ki nem hült, mert ha piszkálnám a kukta gőzkieresztő pöckét, ha siettetni akarnám az én levesemet, hát akkor tuti zavaros lenne.