Címkék:
külhonból,
levesek
Hosszas norvégiai tartózkodásaink során Ingerlill, aki mozgássérült kisebbik fiáért elvitte az egész Pető módszert a sarkkörön túlra, többször is megvendégelt minket ezzel a levessel. Vagy mert délben még szinte koromsötét volt, és ez kicsit depresszív tud lenni, vagy mert éjszaka is sütött a nap, és ha nem vigyáztunk, nem vettük észre, hogy elment felettünk az éj nagy része, és több nap után már kialvatlanul támolyogtunk.
Ez a leves helyretette a kibillent lelkünket, egyszerű, és finom újdonság a családi asztalon.
Titka, hogy többféle jóféle tengeri halat szerezzünk be hozzá. Nem kell sok, 3-4 féléből egy-egy jókora darab megteszi. Fokhagymás, babérleveles vízben megfőzzük a halhústól megszabadított csontot, majd a csontot kihorgásszuk, már nem kell. Felkockázzuk a fél zöldségpiacot: krumplit, brokkolit, zöldhagymát, karfiolt, retket, karalábét, répát, ki mit szeret. A halhússal, sóval borssal fél órát mértékkel főzögetjük, és a végén tejszínnel besűrítjük.
Ez így önmagában is felséges. De mindenkit leveszünk a lábáról, ha petrezselymes, fokhagymással vajjal megkent forró pirítóssal tálaljuk.
Kedvenc receptjeim gyűjteménye hozományul szépreményű gyermekeimnek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Nos,ugyan nem olvasom a blogot, azonban azt el kell mondjam, hogy egy ilyenért fenséges étekért képes lennék még a blogodba is beleolvasni :)
Ami hal, és fokhagyma meg tejszín, az jöhet, és a hétvége ennek a finomságnak a tükrében telik azt hiszem!
Elkészült, megettük egy csöpp se maradt! Mellesleg a halak mellé mi még egy kis garnélát is raktunk bele, baromi jól beleillett!
Nos, köszönöm a receptet!
Egészségetekre! (Szetiszfelsön?)
Megjegyzés küldése