Baklava

Megszereztem PNK-tól a legtutibb Baklava receptet, mielőtt levédeti. A hétfői buliba sajna túl keveset hozott. Süssétek, mert jobb, mint az eredeti!
PNK csak utólag vallotta be, hogy a mézes cucc rétestésztára kenése könnyeket csalt a szemébe, de nem azért, mintha csipős lett volna, hanem mert oly nehéz kenni.

Hozzávalók:
• 30 db réteslap
• 15-20 dkg Rama margarin
• kb. 40 dkg darált dió
• 10 dkg cukor
• 15-20 dkg méz

Sziruphoz:
• 1 citrom (vagy ennek megfelelő mennyiségű citromlé)
• 10 dkg méz

Elkészítés:
A mézet felmelegítjük, hozzáadjuk a cukrot, és állandóan kevergetve felolvasztjuk. Beletesszük a diót, és jól összekeverjük.
Nagy tepsit, - lehetőleg akkorát amelybe a réteslapok beleférnek, - kikenünk olvasztott margarinnal.
Ráterítünk két réteslapot megkenjük olvasztott margarinnal, ismét két réteslap következik margarinnal megkenve, s ezt ismételjük 10 lapig. Ezt megkenjük a töltelék felével, majd kettesével váltogatva ismét 10 réteslap következik, rákenjük a töltelék másik felét, végül betakarjuk a maradék 10 réteslappal, kettesével váltogatva, margarinnal kenegetve. A tetejét bőven megkenjük margarinnal.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A sütemény tetejét éles késsel bevágjuk olyan formára, ahogy szeletelni szeretnénk (sztem a rombusz a legjobb), de nem vágjuk át az aljáig. A sütőben kb. 20 perc alatt (nekem 25-30 perc), aranysárgára sütjük.
Amíg a tészta sül, elkészítjük a szirupot: kicsavarjuk a citrom levét, felöntjük 2-3 dl vízzel, hozzáadjuk a mézet, összekeverjük, és felforraljuk. Amikor elkészült a sütemény, a vágásokat teljesen átvágjuk a tészta aljáig, a forró sziruppal meglocsoljuk. (A tepsi és a réteslap méretétől függően nem biztos, hogy az egész lötyit rá kell locsolni. A lényeg, hogy jusson mindenhova, csorogjon le az aljáig, de ne áztassuk ronggyá)
A tepsiben hagyjuk kihűlni.

Az eredeti receptben szerepel még 1 kávéskanál őrölt fahéj, amit a töltelékbe kell belekeverni. Én ezt ki szoktam hagyni, de az infót nem hallgatom el ;)

Azonkívül szintén egy variáció, ha a töltelékbe kókuszreszeléket keversz, vagy a tetejét szórod meg vele vastagon.

Gombaleves

Nem pont erre vágytam, de a tegnapi bevásárlás során a gyerekek elkezdtek gombát zacskóba pakolni, és Lóci közölte, hogy neki gombalevest főzzek. Hát jó. Végül is nemrég gondoltam rá, hogy mindig én döntöm el, mit együnk, ezáltal többnyire azt eszünk, amit én szeretnék, ez nem túl demokratikus.

Felvágtam a gombát, és néhány répakarika társaságában olívaolajon megpároltam. Felöntöttem maradék húslevessel, de ha nem lett volna itthon, leveskockát tettem volna a vízbe. (Bolyti tanácsára azóta beszereztem belőle biot, így nincs lelkiismeret furdalásom, hogy mérgezem a családom)
Lizi egy tojást liszttel, sóval összekevert, ebből lett bele nokedli - türelmesebbek csipetkét is készíthetnek -, Lóci pedig tejfölt kevert össze kevés liszttel, ehhez adtunk a forró levesből, és beleöntöttük habarásként. Jó lett:)

Spenótos fetás penne/spagetti/fusilli

Egyik délután az oviban Lóci végre azzal fogadott, hogy spenótot evett. Tette azt ő már vagy két éves koráig, de azután nem volt hajlandó megenni a szerintem nagyon sokoldalú és finom levelest. Ennek annyira megörültem, hogy esti vacsorakészítés közben is ezen örvendeztem magamban. Lóci ezt meghallva azért megjegyezte: jó, jó, de vacsorára azért ne azt főzz!
Néhány hét után pihentetve a dolgot végül megint vettem spenótot, és rég elfeledett tésztaétel látott napvilágot. Ráadásul pont a nőklapja konyhájában olvastam a szinte megszólalásig ugyanazt a receptet, amit magam is készítettem annakelőtte. Tehát:

4-5 dl tejszínbe szerecsendiót reszelünk, és melegíteni kezdjük. Belemorzsolunk 30 dkg feta sajtot, és beledobunk egy nagy halom spenótot. Fogalmam sincs, mennyit, saccra. Ha friss zöldséget használunk, azt jól mossuk meg, melegítés hatására töredékére fog összeesni. Mirelit változatnál előtte olvasszuk ki és csöpögtessük le. Ha kell, sózzuk, bár a feta megteszi ezt helyettünk.
Főzzünk egy csomag szeretett tésztánkat, és eztán kétféleképpen is eljárhatunk: A kifőtt tésztát tűzálló tálba téve nyakon öntjük a tejszínes cuccal, tetejére mozzarellát vagy parmezánt reszelünk, és sütjük, míg a tetején megbarnul a sajt. Vagy - ahogy tegnap én is tettem: Sütés nélkül tálalom ugyanúgy. Lócinak is ízlett, bár félek nem cserélné el a csokiadagját spenótra.