Ünnepi kalács

hétköznapi délutánokra, hétvégi reggelekre.

120ml tejben, egy csiptet cukorral felfuttatunk 5 dkg élesztőt, majd 375g liszttel, 50g vajjal, 40g finomítatlan cukorral, 2 tojással mindezt alaposan összegyúrva kelt tésztát készítünk. Ha egy óra alatt kétszeresére kelt, ismét átgyúrjuk, és hozzá keverünk 10dkg összevágott aszalt gyümölcsöt és magvakat (mogyorót, mandulát stb.) Sütőformába téve újra kelesztjük, majd a tetejét felvert tojással megkenjük. 200 fokon fél órát sütjük.

Én kenyérsütőben készítettem, ebben egyszerűbb dagasztani és keleszteni, a második kelesztéshez már a sütőformába tettem a masszát.

Nem túl édes, ezért én nagyon szeretem, ha lekvárt vagy kakaót szeretnénk kísérőül, nem kapunk szénhidrát mérgezést. Egyszerűen vajjal is finom, és aki végképp cukorfüggő, növelheti a mennyiséget a tésztában.

Camembert leveles tésztában

Valamelyik magazinban olvastam hasonló receptet, én ketchup nélkül készítettem el:
Kiolvasztott leveles tészta felét is elfeleztem, az egyik negyedet nagyobb, a másikat kicsit kisebb négyzet alakúra nyújtottam. Sütőpapírra fektettem a kisebb darabot, rátettem egy karika camembert sajtot (250g), majd betakartam a nagyobb darabbal. A széleket összedolgoztam és megkentem tojássárgájával, megszúrkodtam. Sütőben 10 percig 200 majd 20 percig 180 fokos sütöttem. Rozmaringos sült krumplival és áfonya lekvárral tálaltam.

Gumicukor

Ez egy Stahl Judit recept, és oly sok mindenkinek elmeséltem, milyen finom, hogy már ciki, amiért ennyit várat magára a közzététel.
A gyerekek imádják a gumicukrot, én meg utálom a tartósítót, színezéket meg minden nem ételbe illő dolgot. A végeredmény ízében sem emlékeztet a bolti névrokonára, viszont nagyon friss és finom.

60 dkg málnát szitán átpasszírozunk, kb 3 dl sűrű levet kapunk. Ehhez adunk 15 dkg mézet, és 4 dkg zselatint. Ezt összefőzzük, és olajjal kikent szilikonos jégkocka formákba öntjük. Hűtőben dermesztjük.
Én ott változtattam, hogy nem főzőzselatint, hanem zseléfixet használtam, főleg mert ez volt itthon, és úgy gondoltam, főzés nélkül több értékes anyag marad a gyümölcsben. Így nem szilárdult meg eléggé, felengedés után kiskanállal kell enni, de így is mennyei finom málnaíz.
Legközelebb betartom az utasításokat.

Spagetti

Pár napja jöttem rá, hogy én, ádáz anya, eddig megfosztottam gyermekeimet a spagettievés gyönyöreitől. Főleg fusillit használtam, mert az olyan könnyű kanállal és villával is enni, ha spagettit főztem, rövid darabkákra törtem, hogy könnyen megegyék. Aztán egyik nap közösen láttunk egy műsort a világ ételeiről, amelyben a kínaiak két pálca közé fogták a hosszú tésztát, belemártották a szószba, a végét a szájukba illesztették, és akkor voltak udvariasak, ha minél nagyobb zajjal szívták magukba a cuccot. Az olaszok meg feltekerték persze, de nem kanállal és villával, csak villával. Persze a gyerekeim ezután spagettit kértek vacsorára.

Míg forrt a víz, kiszaladtam a kertbe két méteresnél is magasabbra nőtt koktélparadicsomainkat leszüretelni - naponta egy jó maréknyi terem, alig győzzük -, gyűjtöttem bazsalikomot. Fokhagymát, paradicsomot, bazsalikomot olíva olajon egy-két percig pirítottam. Tettem a tészta vizébe tengernyi sót, hogy pont annyira sós legyen, mint a tenger, és belehajítottam a spagettit. Eközben észrevettem a konyhapulton egy bontott csomag kesudiót, durvára törve azt is a mártáshoz tettem. Sóztam, borsoztam, belelódítottam a tésztát, és tálaláskor parmezánt reszeltem rá. Tényleg csak addig tartott, míg kifőtt a tészta, friss volt és üde, és a hozzávalók tényleg mindig vannak otthon. Lizi a villára tekeréssel próbálkozott, Lóci pedig kézzel esett neki a hosszú szálaknak. Végül Lizi is kézzel segített, középen elharapták, beszívták, fentről a szájukba eresztették, szóval nem illő módon bántak a tésztával, de nagyon jól éreztük magunkat.